Zsennye község

Adatok

Régió: Nyugat-Dunántúl
Megye: Vas megye
Kistérség: Szombathelyi kistérség
Lakosság: 106 fő
Terület: 5.02 km²
Népsűrűség: 21,12 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 94

Fekvése

A Rába mentén a Sorok pataknak a Rábába torkollásánál fekszik. A mai község Kis- és Nagyzsennye 20. század eleji egyesüléséből jött létre.

Nevének eredete

Neve a régi magyar Synnie személynévből származik, ennek eredete a Semjén (Simon) személynév.

Története

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. Az ezen a lapon látható jelölés 2007 júliusából származik.

1237-ben Sennye néven említik először. Határában római villa nyomai és honfoglaláskori ékszerek kerültek elő. Savaria szomszédságában, a Rábán átkelőhely volt a római korban, a mai Zsennye kastélytól, alig háromszáz lépésre, ahonnan egy padlómozaik is előkerült. A honfoglalás korában egykori vezéreket, hadfikat telepítettek a nyugati végekre, így vélhetőleg ide is. A település legrégibb, mondhatni „ősi” épülete a műemlék jellegű Sennyey-Bezerédj-Békássy-kastély. Helyén már a XIII. században a templomos lovagok kolostora állt. Ezt késő reneszánsz, majd barokk stílusban építették át. Az utolsó átalakítást 1870-ben Bezerédj Antal végeztette romantikus stílusban. A park kialakítását már a XVI. század közepén megkezdte Sennyey Ferenc, aki a Nádasdyak Pozsonyból hozatott növényanyagából Zsennyére is telepített. Még ma is él néhány kislevelű hárs-matuzsálem ebből az időből, melyeknek törzsátmérője a 2 métert is eléri. Ferenc később a Fekete-bég nevelője lett, leveleiben Nádasdytól a bor mércéjéről és Erasmus könyvei felől érdeklődött többek közt. Nádasdy „szerelmes Orsikája” a pestist Zsennyében vészelte át. A legkorábbi feljegyzett nagy vihar is Kanizsai Orsolyához köthető, ez volt 1550-es tánca Viharasszonynak, mikor a babona szerint a hét évvel későbbi pestist jelezte, s bár az akkori termés teljes egészében elveszett, a pestisig minden évben kétszeresen ontotta a föld a gyümölcsöt. Nádasdy Tamásnak nem is „Ferencz uram” mentegetőzik, hanem maga asszonya írja meg neki tehát: „Zsennyei Ferencz nagy kárt vallott az kű esső miatt, minden nemő veteménye mind magának, mind jobbágyinak elkölt, csak egy szem sem maradt. Szőlője is nagy helyen, mondják, hogy elment, de még nem tudom bizonnyal míg ment el, de ezennel megtudom és megírom Kendnek. Az követ csodáltatják, mely igencsak zsok volt, én nem merem megírnya Kendnek. Úr Isten tartsa meg Kendet. Datum Gerezsden junii 13. 1550. Az Kegyelmed Orsikája.”

1632. május hónapjának hatodik napján Sennyey Ferenc unokája Sándor elveszi Panchot Juditot, Balassa Anna vagyis Balassi Bálint húgának lányát, s Zsennyén négy fiút, s két lányt nemz. Első gyermeke István elhagyva szülőfaluját, kitanulván magát veszprémi püspök lesz, öccsei Ferenc szerencsétlen sorsú kallói kapitány – agyonverik a dühödt szegénylegények – László jezsuita, nagyszombati rektor, kinek római útjáról készített naplói fennmaradtak, míg Albert az első, akit „Tepid”-nek, se hideg-se melegnek csúfol a család, vagyis akin elsőként ütköznek ki a később többeknél megjelenő ideggyengeség, passzivitásra való hajlam. Mégis egyedül Albert lesz, aki visszatér Zsennyére 1675-ben, és bővíttetni kezdi.

Sennyey Sándor az agyonvert kallói kapitány temetése után évekkel legkisebb fia, aki apja nevét viselte, elveszi Gyöngyösi Nagy Sárát. Sára kiváló asszonyként bolond nagybátyjuk félbemaradt munkáinak, immár barokk módiban elkészített befejezésére ösztökéli férjét a már ekkor is fehér kastélyon, továbbá a Szent Cecília templom helyreállítására, ahová 1771-ben Dorfmeisterrel készíttetik el a szent megdicsőülését hirdető freskót. A család az építkezésektől évtizedekre eladósodik, szinte teljesen tönkremegy. A Dorfmeisterrel dolgoztató Sándor unokája Antal már újra nagyobb vagyonnal rendelkező, köztiszteletben álló nemesnek számít, még akkor is, ha bátyja, János, botrányos körülmények között veszi is feleségül saját unokatestvérét Sennyey Annamáriát. Csakhogy Antal fia, Károly 1829 őszén nagyobb kártyaadóságba keveredik, olyan nagyba, hogy el kell adniuk Zsennyét. Antal miután megteszi, mint mondják, az első csárdánál megüti a guta, fia azonban nem sokkal később szerencsésen nősül és gazdag birtokossá lesz Pácinban.

A kastély 1829-ben került a Bezerédj család birtokába. 1830–40 között Bezerédj Elek – valószínűleg angliai botanikai tanulmányainak hatására – alakította ki a park maihoz hasonló tájképi jellegét. A terület egy része angol tájképi stílusú kert lett, másik részén meghagyták az eredeti ártéri ligeterdőt, s a park természetes határa a bővízü Sorok-patak lett.

Zsennyére Bezerédj György tájképi kertet építette, fiát Angliába taníttatja, Elek hazatérvén megalapozza a később tízezresre duzzadó könyvtárat, Bécsből és Párizsból hozat fákat a kertbe, s a kereszt jegyében megkettőzi a kastélyt, 1867-ben. Lányát, a hamar emancipálódott, modern gondolkodású Emmát, Békássy veszi el, kinek hat gyermeket szül, köztük Ferencet, 1893. április hetedikén. Gyerekeiket a családi hagyománynak megfelelően Angliába küldik tanulni. Ferenc 1907-től a háborúig tanul ott, olyan barátokra, ismerősökre szert téve, mint Woolf, Keynes, Wittgenstein. Nyarait Zsennyén, a Sorok menti réteken tölti.

Békássy Ferenc 1912-ben, levelében számol be 1550-eshez hasonlatos viharról: „Letarolt, elpusztított Sennyét hagytam magam után. Miután megkaptam és mielőtt elolvastam volna leveled, jégeső esett. Másfél hüvelyknyi jégdarabok zuhogtak. Tíz percig tartott az egész. Már az első percben, mintha ágyúval lőtték volna, betört az összes ablak; a tető jó pár hüvelykkel lejjebb csúszott mindkét oldalon, széles repedést hagyva a tetőgerincen; pár embert, aki kinn dolgozott a mezőn, hordágyon kellett utána hazavinni. A fák lombtalanok, letaroltak, kérgük hosszú csíkokban lógott a fákról. A föld tele volt letépett lombokkal, gyümölccsel, tetőpalával és roncsokkal – mindez melodrámaian hangzik, de szörnyű volt és megzavart és haragos méltatlankodást keltett bennem.” – két évvel később visszatér Cambridgeből és bevonul katonának.

1915 tavaszán az orosz fronton, huszonkét évesen, huszárönkéntesként egy éjszakai támadás során elesett. Apja lovastul hozza haza és temeti a kastély menti Borjús-kertbe. Nem sokkal előtte még ezt írja Az ifjan meghalástól borzadunk című jegyzete alá: „Nem éppen az élet miatt szeretnék élni, hanem a változások miatt, miket ígér. Bennem minden most kezdi kifejteni természetét, minden leendő percem más lesz, mint a mostani. Mikor tulajdonságaim megállapodtak és egész lényem meghatározott lesz, bármennyi tevékenységben éljek, mégsem fogom az életet jobb szeretni a halálnál, vagy ha igen, akkor csak azért, mert nehéz megrögzött szokásokat abbahagyni, megszokott relációkat félbeszakítani.”

1925-ben a kertész gyümölcsfák ültetése során egy edényre bukkan. Az edényben három karkötőt talál, mint egy idevonatkozó régészeti tanulmányban megjegyzik: „A találó, Kovács József zsennyei kertész nem lévén tisztában az általa lelt tárgyak anyagával és értékével, előbb félredobta azokat, majd kíváncsiságtól űzve az edénytöredékeket és a karpereceket – miután egyiket már eltörte vizsgálódása során – mégis bevitte Vasvárra Magyar Ferenc órás-ékszerészhez. Az ékszerész felismerve a tárgyak arany voltát és régiségét a találóval együtt haladéktalanul a vasvári szolgabíróhoz sietett…” A lelet ma a Szépművészeti Múzeumban látható, s mint bebizonyosodott egy arany és két elektrolit karkötőről van szó, melyek a honfoglalás korának tájáról származhatnak, mint egy másik tanulmány megjegyzi „A zsennyei kincs karperecei skandináviai kincsleletekben gyakoriak, néha a szlávok lakta területeken is előfordulnak. Oroszország délibb területein antik előképek nyomán készülhettek a X-XI. században.” Ugyanebben az évben Keynes a Nobel-díjas közgazdász táblát avat Cambridge kápolnájában fiatalon elhunyt barátjának, Békássy Ferencnek, továbbá Virginia Woolf kiadja Londonban angol verseinek gyűjteményét, az Adriaticát. A II. világháború sok kárt okozott benne, mintegy 500 fát kivágtak. A visszavonuló németek lebombázták a kertet, a bevonuló oroszok elégették a régóta féltett és gyűjtögetett 10000 kötetes könyvtárat. Ennek ellenére a park képét ma is az idős, nagyrészt őshonos fák határozzák meg, közöttük tágas tisztásokkal. Nagy számú idős példányt találunk, az 1 méteres törzsvastagságot csaknem 100 faegyed eléri. Majthényi Károly szobrászművésznek 1953 végére nemcsak azt sikerül elérnie, hogy ne bontsák le a kastélyt, s a tsz elnököstül, tehenestül kiköltözzön, s nem csak, hogy a szombathelyi képzőművészek megkapják az épületet, hanem a kastély megmentésébe is belekezdenek. 1954-ben erdész érkezik Zsennyére és a kert újratelepítését is megkezdik. Mostanra a zsennyei alkotóház több mint ötven éve sikeresen működik, kiváló művészeink örömére, jelenleg Cser Lászlóné Marika keze alatt. A közelben található hazánk legidősebbnek és legnagyobbnak tartott, védett kocsányos tölgye: az „ezeréves fa". 2005-ben a fa kettétört, de egy ága kihajtott még az elmúlt években. A fa halálában is hatalmas.

Nevezetességei

Bezerédi-kastély

Bezerédi-kastély (művésztelep). A kastély a 18. században a hagyomány szerint eredetileg kolostornak épült, a török időkben erődítményként szolgált. Ma művésztelep van benne.
A falu római katolikus temploma 1801-ből való.
A falu határában természetvédelem alatt álló több száz éves kocsányos tölgy áll, amelyet az ország legöregebb fájának tartottak, amíg egy vihar 2006-ban el nem pusztította. Magassága 23 méter volt, kerülete meghaladta a tíz métert.

Híres emberek

Itt született és itt van eltemetve Békássy Ferenc (1893-1915) költő, író, esszéista.

Itt született 1940. május 9-én Fábián László író, költő, esztéta.

Következő községek

További községek